Előző írásomban a szülő volt a középpontban.  

Ha úgy érzed, saját magaddal rendben vagy, nem érint meg gyermeked félénksége, akkor képes leszel türelemmel segíteni neki is, hogy megbirkózzon az előtte álló akadályokkal.

Nézzük meg, mit tegyél és mit ne tegyél, ha félénk a gyermeked?

 1. Vedd komolyan, ne bagatellizáld el!

Lehet, neked csak egy cuki kutyus, neki a legfélelmetesebb vadállat, amit valaha látott. Ha kineveted, ha viccet csinálsz belőle, elveszíted a bizalmát, és még kisebbnek érzi tőle magát. Gyakran a család más tagjai, testvérek, nagybácsik, barátok csinálnak viccet az ilyen helyzetekből. Légy határozott, és ne állj be a viccelődők táborába. Érezze a gyermeked, hogy komolyan veszed és mellette állsz.

2. Vedd észre, mikor kell közbeavatkoznod, és mikor kell hagynod, hadd szemlélődjön, megfigyeljen, raktározzon.

Nem biztos, hogy félelemből nem áll be játszani a többiek közé. Lehet, hogy csak óvatos, több információra van szüksége, mielőtt belevetné magát a játékba. Hagyd, hadd nézelődjön, ne akarj mindenáron beavatkozni. Figyeld, és várd meg, amíg segítséget kér. Lehet, magától is megoldja, lehet, segítséget kér tőled, és lehet, hogy más elfoglaltság után néz. Hagyd, hogy ő döntsön!

3. "Melletted állok!"

Amikor szorosan hozzád bújik, szorítja a kezed, és húz magával, éreztesd vele, és szavakkal is biztosítsd róla, hogy itt vagy, és segítesz, ha arra lesz szüksége. Éreztesd vele, hogy te bízol benne, de biztosítsd róla, hogy a szereteted nem attól függ, megcsinálja-e az adott dolgot vagy sem.

4. Ne erőltesd! 

Ha magától indul, hogy megoldjon egy számára félelemmel teli szituációt, támogasd benne, de soha ne erőltesd, csak azért, mert úgy gondolod, hogy ez menni fog neki. Nem elég, hogy te így érzel, neki kell ezt megéreznie.

5. Kövessétek a fokozatosság elvét!

Segíts neki, hogy fokozatosan egyre többet és többet tudjon elérni, és "ünnepeljétek" meg a mérföldköveket egy pacsival, egy örömujjongással. Ilyenkor nyugodtan vedd elő gyermeki éned, és ugráljatok örömötökben.

6. Dicsérd meg!

Amikor gyermeked egy számára nehéz dolgot megoldott, dicsérd meg érte. Fontos szabály, hogy a dicséret őszinte legyen és személyes. Nem elég, egy "ügyes vagy!", fontos, hogy érezze, tényleg büszke vagy rá. Mondd neki, hogy "Ez igazán bátor dolog volt!" vagy hogy "Milyen kreatívan oldottad meg!" De sose dicsérd olyankor, amikor nem érzed így. Ne legyen egy automatikus "Ügyes vagy" mondatod mindenre, amit megtesz, mert elveszti a varázsát. Hatalmas ereje van a dicséretnek, de ha elkoptatod, lényegét veszti.

7. Ne vedd el az örömét!

Ne mondd: "Látod, nem is volt olyan nagy dolog!",  "Emiatt féltél annyira?", "Látod, nem is kellett volna félned tőle." Mert még ha így is van, elveszed az örömét, és a sikerélményét. 

8. Ne hasonlítgasd másokhoz!

Soha ne hasonlítsd össze a teljesítményét másokéval. Csak önmagához mérd! Tilos: "Látod a szomszéd kisfiú milyen ügyes, pedig ő még csak 3 éves." "Látod, a tesó is milyen könnyen megcsinálta!" Miért ne mondd? Mert értelmes, okos gyereked van, és ezeket ő is látja, anélkül, hogy mondanád neki. Mindig gondolj bele abba, neked milyen érzés lenne ez a saját félelmeddel kapcsolatosan. Viszont lehet hogy anélkül, hogy mondanád, magától is képes lesz erőt meríteni abból, ha látja, hogy mások is meg tudják csinálni.

9. Beszélgessetek! Kérdezd!

Minden kapcsolat legfontosabb építőköve a kommunikáció, a beszélgetés. Nincs ez másképp a szülő-gyerek kapcsolatban sem. Kérdezd meg tőle, mitől fél valójában? És várd meg, hogy elmondja az érzéseit. Ha van hasonló történeted, oszd meg vele. Meséld el végül, te hogyan oldottad meg. Kérdezd meg tőle: Mit gondol, hogyan tudnál neki segíteni? Lehet, hogy kész válaszokkal fog előállni. Kínálj fel lehetőségeket a megoldásra, de engedd, hogy ő döntsön.

"A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb. Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké, de aki óvatos, egyáltalán nem él."

Ennek az idézetnek a tartalmát érdemes mindenkinek megértenie, és aztán adott alkalommal a gyerkőccel is megbeszélni a saját életkorának megfelelően. Érdemes elmondani neki, hogy amit érez, teljesen természetes, mindenkinek vannak olyan szituációk, dolgok, amelyektől fél. És hogy nem az a bátor ember, aki nem fél, hanem aki annak ellenére, hogy fél, megteszi. És hogy milyen büszke lesz majd utána magára.

+1. Légy kreatív!

Találj ki elterelő hadműveleteket, mert ha a figyelmét a célra irányítod, akkor nem tud a félelemre koncentrálni. Amerre figyelsz, arra haladsz. Ha a cselekvésre figyelsz, nem tudsz a félelmeddel foglalkozni. Ugyanígy igaz ez a gyermekedre is.

A puszi-hadművelet

Hétvégén Visegrádon voltunk. Egy parkban volt egy vár, ahová Krisi be szeretett volna menni, de nem mert, mert többen is álltak előtte. Mi egy picit távolabbi padon ültünk. 

Jött, és kért, hogy menjünk vele, de ekkor eszembe jutott valami:

- Gyere csak, adok egy kis muníciót. Kapsz egy puszit, amivel el tudsz menni a várig, és még egyet, amivel be tudsz menni.

Elindult, de félúton visszafordult, hogy mégis menjünk vele.

Én: - Mi van, nem volt elég a puszi? Akkor adok még? Hány puszi kell szerinted, hogy eljuss a várig?

Krisi: - 12. (megkapta, de megint visszafordult a bejáratnál.)

Én: - Hű megint kevés lett. Na gyere adok még. Mennyit adjak? 

Krisi: - 19-et.

Én: - Biztos elég lesz?

Krisi: - Igen.

Én: - Oké, de ha beértél, akkor mindenképp integess!

És eljutott a várig, és bement, és integetett, majd hosszú ideig szinte nem is láttuk, olyan jól érezte bent magát.

Boldogságra fel!

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál még hasonlókat, gyere, és csatlakozz a Facebook-on a BoldogAnyu-k táborához vagy iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.