Szupercuki család szupercuki videója... Amióta megnéztem, csak mosolygok...

A pici baba, amikor a szülei puszit adnak egymásnak, ő is puszit ad az anyukájának. Aztán apa is kap egy puszit. Szerintem szuperédes videó.

Nyaralni jó. De odáig el is kell jutni. Van, aki imád utazni, úton lenni, és vannak, akik legszívesebben teleportálnának, csakhogy ne kelljen az utazást végigszenvedniük. 

Sokan nyűgnek érzik a készülődést, az elindulást, az utazást. Kisgyerekes családoknál ez hatványozottan igaz lehet.

Ha Te is így vagy ezzel, szeretnék néhány ötletet adni, hogy könnyedebben, szórakoztatóbban, vidámabban teljen az utazás. Néhány órás utaknál jól jöhetnek a következő tippek.

Előző írásomban a szülő volt a középpontban.  

Ha úgy érzed, saját magaddal rendben vagy, nem érint meg gyermeked félénksége, akkor képes leszel türelemmel segíteni neki is, hogy megbirkózzon az előtte álló akadályokkal.

Nézzük meg, mit tegyél és mit ne tegyél, ha félénk a gyermeked?

Van olyan gyerek, aki ismeretlen helyzetekben bátortalanabbul viselkedik, mint társai. Aki nem dúvadként töri az utat maga előtt. Aki nem verekszik, hogy övé legyen az első süti. Aki nem üt vissza, ha megütik. Aki sokszor csak kívülről szemléli az eseményeket, anélkül, hogy bekapcsolódna a játékba. Akire, azért mert visszafogottabb, visszahúzódóbb, félénkebb, rásütik, hogy gyámoltalan, anyámasszonykatonája, gyáva, félős. Pedig lehet csak picit érzékenyebb az átlagosnál. 

Egy picit eltűntem, mert most fontosabb volt, hogy offline legyek jelen.

Egy önismereti tanfolyamra készültem, később erről is mesélek majd, és egyéni tanácsadásaim voltak, így nem jutott időm az írásra. De gyűlnek a témák, és hamarosan visszatérek ide is újabb bejegyzésekkel.

Most azért jöttem, hogy megosszam Veletek az örömömet, és egyúttal örömteli kötelességemnek is eleget tegyek.

Kb. egy hét leforgása alatt 7-en érezték úgy, hogy a BoldogAnyu blog méltó a "Liebster Award"-ra.

"Amikor az ember még gyerek, azt hiszi, a szülei tökéletesek, és vakon imádja őket. Később azt hiszi, hogy gyűlöli őket, mert nem olyan tökéletesek, mint hitte, mert csalódnia kellett bennük. De még később az ember megtanulja elfogadni a hibáikat, mert ő maga sem hibátlan. Talán ez jelenti azt, hogy felnövünk."

Te felnőttél már? Elfogadtad már a szüleid hibáit? 

Nem szeretném elbagatellizálni a dolgot, mert ez sokak számára nehéz feladat. Van, akinek könnyebb. Az önmagával is könnyebben boldogul. De mindenki számára feladat.

Tedd meg ezt minél hamarabb, mert amíg nem teszed, magadat sem szeretheted igazán, hiszen magadban hordozod őket egy életen át, és ha szüleidet elutasítod, önmagad egy részét is elutasítod.

Amíg ellenük harcolsz, önmagaddal harcolsz. Amíg őket nem fogadod el, önmagadat nem fogadod el.

Figyelem!

Az alábbi írás a nyugalmad megzavarására alkalmas sorokat tartalmazhat, ha nem vagy békében önmagaddal és belső gyermekeddel.

Ha így lenne, érdemes a témával foglalkozni. 

Krisi játszik. Elmélyülten, teljes figyelmével arra koncentrál, amit csinál… Brümmög, gurul, nínózik, épít, alkot, szerel, szétszed, összerak.

Harmadszor szólok: - Krisi!

…Nyilván valami fontosat szeretnék. Fontosabbat, mint a nínó meg a brümmögés…

Kész az ebéd! Gyere ebédelni! Vedd a cipőd! Indulunk! Tedd el! – Csak csupa kétszavas utasítás. Mintha nem is lennél képes többre.

És ő csak játszik. Füle botját sem mozdítja...

Régóta foglalkoztat a téma, hogy kinek mire van szüksége ahhoz, hogy szeretve érezze magát. Hiszen kevés a szeretet önmagában, ha azt nem a megfelelő módon juttatjuk szeretteink tudomására.

Van, akinek az a fontos, hogy hallja: szeretlek.

Van, aki akkor érzi a szeretetet, ha megfelelő minőségű időt tölthet szerettével.

Van, akit egy apró ajándék, és van, akit egy szívesség tesz boldoggá.

És van, akinek a testi érintés, egy simogatás, egy ölelés ezer szónál is többet ér.

Te tudod, hogy Neked mivel lehet feltölteni a szeretet-tankodat? Ismered párod, gyermeked szeretetnyelvét?...