VAGY ÍGY ÖRÜLTÉL NEKI?

A kisfiam nemrégiben, amikor esett az eső, el akart menni valahová. Amikor azt válaszoltam, hogy "de esik az eső". Közölte, hogy "jó, akkor vigyünk esernyőt!"

Ugyanezt télen, egy hidegebb napon is eljátszottuk:

Ő: - Menjünk motorozni.

Én: - Hideg van.

Ő: - Jó, akkor öltözzünk fel!

Most komolyan: ki tanít kit?

Megdönthetetlen érvelés, egyszerűség.

És a fókusz a megoldáson van.

Megtanultam észrevenni az apró csodákat magam körül, megtanultam értékelni sok apróságot. De van még hová fejlődnöm.

Ha úgy érzed, Neked is, akkor nézz most körül, és keress valamit, ami mosolyra fakaszt. Keress valamit, aminek valaha örültél, de ma már szinte fel sem tűnik, hogy ott van. Mit találtál?...

Erőltesd meg magad egy picit, és ha nem jön magától, húzd szélesebbre a szád, és egy idő után mosollyá válik. Gyakorold!

Lásd meg a csodát mindenhol és mindenben.

A hidegben, a melegben, a szélben, az eső minden cseppjében...

Emlékezz, milyen volt gyerekként örülni minden apróságnak. Ne a tudatoddal akarj emlékezni, hanem az érzékszerveiddel...

Tanulj meg újra örülni az esőnek!

Ne engedd, hogy a mindennapok szürkesége valóságoddá váljon.

Tedd te színessé a napokat azzal, ahogyan érzed magad!

Boldogságra fel!