A tegnapi írásomról (Hogyan tanít a gyermekem?) eszembe jutott egy régebbi rövid élménybeszámolóm.

"Tegnap különösen csodás napunk volt. Két keresztfiunk is nálunk volt... Két igazi energiabomba (kolerikus) a saját kis finomabb kolerikusunk mellé...

Na a lényeg a lényeg: GYEREKEK voltunk. De egész nap...
Játszottunk, szaladgáltunk, ellenkeztünk, fogócskáztunk, bújócskáztunk, nevettünk, nevettünk, nevettünk... tiszta szívből egymáson, magunkon... És csak játszottunk... játszottunk... játszottunk... elfelejtettük abbahagyni. elfelejtettünk enni, inni, fürödni, lefeküdni...
elfelejtettünk gondolkodni, aggódni, komolyan venni magunkat.

és csak azt vettük észre, hogy teljesen feltöltődtünk - és nem meditációval meg hanganyaggal meg könyvet olvasva - hanem játékkal, magával az ÉLETTEL.
csodálatos volt. MERT JÁTSZANI JÓ! GYEREKNEK LENNI JÓ!"


Figyeljetek a gyerekekre! Ők minden porcikájukkal élnek! Ők maguk az ÉLET! Tanuljunk tőlük.
 
Boldogságra fel!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldoganyu.blog.hu/api/trackback/id/tr756465213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.