Figyelem!

Az alábbi írás a nyugalmad megzavarására alkalmas sorokat tartalmazhat, ha nem vagy békében önmagaddal és belső gyermekeddel.

Ha így lenne, érdemes a témával foglalkozni. 

 


Krisi játszik. Elmélyülten, teljes figyelmével arra koncentrál, amit csinál… Brümmög, gurul, nínózik, épít, alkot, szerel, szétszed, összerak.

Harmadszor szólok: - Krisi!

…Nyilván valami fontosat szeretnék. Fontosabbat, mint a nínó meg a brümmögés…

Kész az ebéd! Gyere ebédelni! Vedd a cipőd! Indulunk! Tedd el! – Csak csupa kétszavas utasítás. Mintha nem is lennél képes többre.

És ő csak játszik. Füle botját sem mozdítja...

És milyen jól teszi. Csak arra figyel, amit csinál. Arra, ami MOST a legfontosabb.

Te mikor csináltál valamit ilyen elmélyülten? Mikor figyeltél valamire annyira, hogy nem is hallottad, mi folyik körülötted?!

Nem mersz elmélyülni, nehogy lemaradj valamiről?! Folyamatos készültségben vagy?… Akárki szólal meg a háttérben, Te máris odakapod a fejed, mert biztos Neked szólt?… Ha nem, akkor meg tuti kimaradsz valamiből. Mert minden fontosabb, mint amit éppen csinálsz!

Hát igen, ő nem fél, hogy lemarad. Ha elkezd hintázni, nem gondolkozik, hogy lehet, homokozni jobb lett volna, mert éppen szabad a kék vödör meg a teknősforma. Vagy a csúszdán most kevesebben vannak, ki kellene használni… Csak hintázik és nevet, és énekel, és élvezi, amit csinál! Majd ha megunta, megy a homokozóba. És újra beleveti magát abba, amit csinál. Nem a csúszdát lesi.

 

És néha nem játszik semmivel, de azt is tiszta figyelemmel teszi. Nézi, mit csinál Gergő, mivel játszik Petike. És csak áll hosszú percekig, és figyel. Kívülről azt hiheted, nem érzi jól magát… Csak azért, mert amikor te nézel másokat, az azért van, mert nem mersz odamenni, nem mersz beszállni a játékba. Attól, hogy te így érzel, még nem biztos, hogy ő is így érez. Miért nem játszik? Mert MOST figyel, tanul… elmélyülten, mint mindent.

 

Harmadszor szólok: - Krisi! … milyen rossz ez a gyerek, nem hallgat rám.

Vajon Te is rossz voltál gyerekkorodban, csak azért mert azt csináltad, ami Neked fontos volt?!

Hát hogy is mernél elmélyülni valamiben, még a végén újabb fekete pontot kapsz. Vajon Te is rossznak érezted magad, amikor nem figyeltél a fontos felnőttek fontos utasítgatásaira?

És most Te váltál fontos felnőtté, aki akkor érzi, hogy jó szülő, ha a gyereke jó gyerek, és hallgat rá. Tényleg ez a legfontosabb?! És közben még mindig a saját szüleidnek akarsz megfelelni, és bizonyítani, hogy a Te gyereked jó.

Hát én ilyen áron nem akarok jó szülő lenni. Nem akarok jó gyereket. Nem akarok szófogadó gyereket. Boldog, kiegyensúlyozott gyereket viszont igen. És képzeld, nagyon meglepő… De a boldog gyerek még lehet, hogy szófogadó is lesz. De nem félelemből vagy megfelelésből, hanem szeretetből.

 

Én azt választottam, hogy hallani akarom minden nap a gyermekem kacagását. Látni rajta az örömöt, amikor úgy visít, hogy mindenki azt figyeli. Érezni, hogy mer nem figyelni rám, mert tudja, hogy akkor is szeretem.

Vedd észre magadban a gyermeket, figyeld meg, mit érez. Jó gyerek, rossz gyerek? Szeretve van? Te szereted?

Harmadszor szólok: - Krisi! – és mosolygok. Tudom, hogy ha igazán fontos lesz, oda fog figyelni.

 

Boldogságra fel!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldoganyu.blog.hu/api/trackback/id/tr776461265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.